A totóbotrány és igazi háttere

Borenich Péter© tényfeltáró dokumentum összeállítása (1980-83)

A totócsalók tizenhárom megyében működtek és ötven játékhetet manipuláltak. Ezek során mintegy ötven csapatot vesztegettek meg. A bűncselekményben több, mint kétszáz labdarúgó és tizenhárom játékvezető vett részt. A számadatok és a nyomozati iratok alapján megállapítható, hogy mintegy százhatvan esetben ment el a tisztelt néző úgy a budapesti és a vidéki lelátókról, hogy a mérkőzést manipulálták, vagyis hogy a közönséget és a totózókat becsapták.

Dr. Bártfai Ede, a Sportkórház főigazgató főorvosa - aki egyben a súlyemelők orvosa is volt - belekezdett a válaszba, de miután eléggé belebonyo­lódott a feleletbe, felugrott, s követelte, hogy azonnal álljak vissza a magnószalaggal, és töröljem le, amit a kérdés után mondott. Ha nem teszem, nem hajlandó nyilatkozni. Kívánságát kénytelen voltam teljesíteni. Ezután az eredeti kérdést újra feltettem.

Az igazgató elmesélte, hogy kénytelen volt azokat a konténereket lelakatoltatni, amelyekbe az én könyvemet rakták, mert a nyomdászok lopkodják a friss példányokat. Végül is három hét alatt ötvenezer könyvet adtam el.

Bejött a szobámba a Rádió Szalagtárának helyettes vezetője és izgatottan mondta: Péter nagy baj van. Aczél György, az MSZMP KB titkára sürgősen meg akarja hallgatni legutóbbi Társalgó című műsorodat. Kiss Kálmán, a rádió alelnöke nagyon ideges, üvöltözik és szid téged.

Azonnal menjen végig az ajtóig - hangzott a parancs. Elindultam. A folyosón kétoldalt álló „Kádár huszárok” - mert így hívtuk ezeket a szürke egyenruhásokat - hatalmasakat vágtak rám gumibotjaikkal. Valódi vesszőfutás volt.

Panni: Itt maradsz egyedül! Vedd tudomásul!!!
Rózsi néni: Van még fakanál, fogd meg és verjél...
Panni: Nem érdekelsz engem. Nekem nem vagy már anyám, ezt vedd tudomásul... Egyszerűen ki is tagadlak...
Rózsi néni (sírva): ...Ugye, most már érthető, hogy miért tettem azt, amit tettem... Miért akartam meghalni?

Dr. Horváth Ferenc: Az ítélethirdetés után természetesen visszavittek minket a Gyűjtőbe. Megint vele voltam összekötve. Az első pillanatban rögtön szegény Brusznyait emelték ki és elvitték. Egy börtönőr kísérte el a cellájáig. Körülbelül negyedóra múlva visszahoz­ták. Akkor a hátán hozta pokrócban a holmiját. Mel­lettünk elment, még intettünk egymásnak. Egy másik folyosóra befordultak, ahol a halálos zárka volt. Ott volt egészen a kivégzéséig. Aztán a bíró vagy ügyész újra felolvasta a halálos ítéletet és hát ugye átadta a hó­hérnak. Akkor szegény elindult, és végig a Himnuszt énekelte mindaddig, amíg a torkát a kötél el nem szorította.

Borenich: Ma, 1989-ben is halálra ítélné Nagy Imrét?
Dr. Vida Ferenc: Ma is elítélem. Azt, hogy halálra ítélném-e, azt nem állítom. De ő bűnös volt, és olyant csinált, amiért becsületes emberek is elveszítették a fejüket és bűnbe estek.