Borenich Péter életrajza

Borenich PéterBorenich Péter a Bakony szívében, Zircen született 1940. május 4-én. Apai felmenői Horvátországból települtek át a tizennyolcadik században a Bécs és Sopron közötti Várvidékre, a mai Burgenlandba. Dédnagyapja, Borenich Márton neves pedagógus volt és számos tankönyvet is írt. Nagyapja és édesapja is a tanítói hivatást választotta. Édesapja – Borenich Kálmán Jenő – a tanítóképző elvégzése után, 1934-ben, Zircen vállalt tanítói állást a helyi elemi iskolában. Édesanyja, Scherer Mária felmenői a Fekete erdei Schonachból származnak. Üknagyapja ott volt órás.

A családi legendárium szerint a településen az 1800-as évek közepén hatalmas tűzvész pusztított, amelyben a Scherer család minden vagyona elégett. A tizenkétgyermekes üknagyapa ekkor összetákolt egy tutajt, s ezzel indította útnak fiát, Scherer János Györgyöt, aki szintén kitanulta az órás mesterséget. Ő leereszkedett a Dunán egészen Győrig, ahol megállt, mert a zirci cisztercitákhoz volt ajánló levele. Innen ment le Zircre, ahol letelepedett, s ő javította a környék elromlott óráit. A Scherer nagyapa a tizenkilencedik század végétől nagykereskedéssel foglalkozott. 1945-ben az orosz csapatok kirabolták a boltot, majd felgyújtották a kétszintes épületet, melynek falára azt írták, hogy „BURZSUJ”. A háború után újjáépítették az üzletet és a felette lévő lakást, de alighogy kész lett, rögtön államosították is. A család több tagját is kitelepítették.

Borenich Péter szülei 1935-ben kötöttek házasságot. Hét gyermekük született. A harmadik a Kálmán Péter nevet kapta, de szülei – és ő is – csak ez utóbbit, a Pétert használták. Elemi iskolai tanulmányait 1946-ban kezdte el Zircen. 1951-ben Borenich Kálmánt kinevezték a tési általános iskola igazgatójává. Ekkor költözött át a család ebbe a kis bakonyi faluba. A gyerekek mostoha körülmények között tanulhattak, mert osztott osztályba jártak. Ez azt jelentette, hogy minden második órát tartották meg a tanítók, mert amíg például az ötödikeseknek órájuk volt, addig a velük egy osztályban lévő hetedikeseknek csendes foglalkozást tartottak és fordítva. Így az itteni diákoknak fele annyi aktív órájuk volt, mint a nem osztott iskolásoknak. Emiatt nagy hátrányba kerültek.

Borenich Pétert 1954-ben felvették a veszprémi Lovassy László Gimnáziumba. Lemaradását nem volt könnyű ledolgoznia. De nehéz volt megszoknia a kollégiumi életet is. A tanítási órák után különböző szakkörökbe járt és sportolt. Főleg a kézilabdában jeleskedett.

1956 októberében lelkesen vett részt a tüntetéseken. A forradalom leverése után kollégista társaival szervezkedni kezdtek. Megalakították az „Ifjú Magyarok Szövetsége” helyi szervezetét és részt vettek a „Márciusban Újra Kezdünk” (MUK) mozgalomban is. Röpcédulákat készítettek, követelték az orosz csapatok kivonását, s megpróbálták megakadályozni a Kommunista Ifjúsági Szervezet (KISZ) megalakulását. Tizenhat éves volt mindössze, amikor mindezekért 1957 elején letartóztatták. A rendőrségi kihallgató szobákban többször brutálisan megverték. Közölték vele, hogy Népköztársaság elleni szervezkedés és izgatás, valamint összeesküvés miatt vádat fognak emelni ellene. Ezért több évi börtönbüntetést fog kapni és kizárják az ország összes középiskolájából. A további vallatások ellenére sem volt hajlandó beszélni arról, hogy mit csináltak. Két nap múlva a rendőrök azt mondták, hogy most már a többiektől mindent tudnak a csoport tevékenységéről. Hozzátették: a büntetést elkerülheti, ha aláír egy nyilatkozatot, hogy kiengedése esetén együtt működik a rendőrséggel. Erre határozott nemet mondott. Ezután addig ütötték, amíg a tizenhat éves diák meg nem tört és alá nem írt egy papírt, hogy kiengedése esetén együtt fog velük működni. Még a börtönben megfogadta, hogyha kikerül, soha többé nem áll szóba velük. Így is történt. Hiába próbálkoztak, nem volt hajlandó az együttműködésre. Ezért nem sokkal később törölték a névsorból. 2002-ben – mint a Magyar Rádió munkatársát – Borenich Pétert is átvilágították. A háromtagú bírói testület megállapította, hogy nem működött együtt a rendőrséggel. Az átvilágítás után még öt évig – 2007-ig – főállásban dolgozott munkahelyén.

Az érettségi után – 1958-ban – Budapestre költözött és hat évig gyári munkás volt. Hiába próbálkozott felvételizni több felsőoktatási intézménybe is – az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi karára, a Testnevelési Főiskolára, a Színművészeti Főiskolára – helyhiány miatt mindig elutasították. Munkája közben megszerezte a finommechanikai műszerész szakvizsgát. Játszott a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár kézilabda csapatában, s rendszeresen szerepelt az üzem színjátszó csoportjában is.

1963-ban – Básti Lajos javaslatára – behívták a Magyar Rádióba bemondói meghallgatásra. Orgánuma miatt alkalmasnak találták, de mivel tájszólással beszélt, először egy évig beszédtechnikai órákra járt be a gyárból a rádióba. Végül is 1964-ben felvették. Ezután elvégezte a MÚOSZ Újságíró iskoláját. Diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsész karán szerzett történelem-népművelés szakon.
1967-től – rádiós munkája mellett – elkezdte foglalkoztatni a Magyar Televízió is. Ő volt a Könnyűzenét Kedvelők Klubja műsorvezetője, később a Képzőművészeti Magazint is vezette, majd riportokat készített a Kékfény, a Kriminális és a Hőmérő című műsorokba.

A Magyar Rádióban különböző műsorokban lehetett hallani riportjait. 1973-ban elkezdett dokumentumdrámákat és dokműsorokat készíteni. Ennek eredményeként 1975-től a Rádiószínház dramaturgja lett. Nevéhez több száz tényfeltáró dokumentumműsor kötődik.

1974-ben „Miért tettem?!” című dokumentumdrámájával megnyerte a „Prix Italia”, a rádiós és televíziós műsorok világversenye nagydíját. Műsorait átvette a BBC, a Sender Freies Berlin, az ORF, a varsói, a hilversumi és a prágai rádió.

Borenich Péter átveszi a Prix Italia díjat

A rendszerváltás idején sok olyan témát dolgozott fel tényfeltáró dokumentumműsoraiban és a „168 óra” című rádiós műsornak készített riportjaiban, amikre korábban – politikai okok miatt – nem volt lehetőség.

1992-ben Borenich Pétert megválasztották a Magyar Rádió Közalkalmazotti Tanács elnökének. A médiatörvény életbelépése után az Üzemi Tanács elnöke lett. Dolgozott a MÚOSZ Elnökségében és Érdekvédelmi Bizottságában is.

Elvált, két gyermeke van: Gábor (1967) és Ákos (1979).

Negyvenkilenc évi munkaviszony után – 2007. május elseje óta – nyugdíjas.

(A szerk.)