Dr. Horváth Ferenc: Az ítélethirdetés után természetesen visszavittek minket a Gyűjtőbe. Megint vele voltam összekötve. Az első pillanatban rögtön szegény Brusznyait emelték ki és elvitték. Egy börtönőr kísérte el a cellájáig. Körülbelül negyedóra múlva visszahozták. Akkor a hátán hozta pokrócban a holmiját. Mellettünk elment, még intettünk egymásnak. Egy másik folyosóra befordultak, ahol a halálos zárka volt. Ott volt egészen a kivégzéséig. Aztán a bíró vagy ügyész újra felolvasta a halálos ítéletet és hát ugye átadta a hóhérnak. Akkor szegény elindult, és végig a Himnuszt énekelte mindaddig, amíg a torkát a kötél el nem szorította.
Borenich Péter dokumentumműsora (1990)
Veszprém, 1990. szeptember 19-e.
Riporter: Elnézést, szeretném megkérdezni, hogy mit hallott Brusznyai Árpádról?
Járókelő I: Nem ismerem, nem.
Járókelő II: Ő képviselő? Vagy ki lenne...?
Járókelő III: Brusznyai? Nem tudom, nem ismerem. Keresem az emlékeimben ezt a nevet, de nem hallottam soha.
Járókelő IV: Brusznyai? Politikus, gondolom. Politikus.
Járókelő V: Rusznyai... Rusznyai...
Riporter: Nem Rusznyai, Brusznyai.
Járókelő V: Brusznyai, Brusznyai. Nem, nem tudom.
Riporter: Mit tetszett hallani Brusznyai Árpádról?
Járókelő VI: Abszolút semmit. Rádióm és tv-m sincs. Nem hallottam róla.
Járókelő VII: Hát hallottam ezt a nevet. De mi a foglalkozása neki?
Riporter: Tanár volt itt Veszprémben.
Járókelő VII: Ön riporter?
Riporter: Igen.
Járókelő VII: És ön miért kérdezi ezt tőlem?
Riporter: Mert kíváncsi vagyok, hogy mennyire él az emberek emlékezetében.
Járókelő VII: Ha utca lett volna erről az úrról elnevezve, akkor jobban ismert lenne.
Járókelő VIII: Fiatalember jobban teszi, ha nem érdeklődik Brusznyai Árpádról, mert még megütheti a bokáját.
*
Brusznyainé naplójából:
1957. július 29-e. Azért írok ebbe a füzetbe Árpád, hogy annak, amit mindannyiunk hibáján kívül elveszítettél, annak legalább egy parányi részecskéjét visszakapd egyszer, amikor ezt olvasni fogod. Naplószerű feljegyzésnek néz majd ki ez a füzet, de nem naplót akarok írni, hanem valami olyat, aminek segítségével részesévé tudsz válni, ha utólag is, Margitka fejlődő kis életének, egy-egy napjának, gondolatainak, mosolyt fakasztó bemondásainak. Tökéletesen visszaadni úgy sem tudom sajnos azt a sok kedvességet, bájt, amit látok rajta most, amikor hároméves és angyalka. Nem tudom, hogyan fognak alakulni a dolgok, nagyon nehéznek és reménytelennek látom a jövőt.
Még akkor is, ha Te csodálatos erőddel mosolyogsz a rácsok mögött. 1957. július 25-én beszéltem Veled először Győrben. Olyan élmény volt, amit nem felejtek el soha! Nem tudom, drága kisfiam, Te valóban olyan erős voltál, mint mutattad? Azt mondják rám is az emberek, hogy erős vagyok. Csoda, hogy így bírom ezeket a dolgokat. Közben pedig olyan gyengének érzem magam, hogy néha igazán csak Margitka tartja bennem a lelket.
Szinte hihetetlen az a három év és négy hónap, amit boldogságban töltöttünk egymás mellett. Mert október óta nem lehet normálisnak számítani az időt. Többet voltál távol, mint otthon. A győri beszélgetés előttig még szívósan vártalak, hittem abban, hogy megjössz egyszer váratlanul. Azóta már tudom, hogy nem jöhetsz, s talán egy világnak kell összedőlnie, hogy újból úgy találkozzunk, hogy soha többé ne kelljen elválni! Minden közös, szép, nagy ünnepünk: a Margitka születés- és névnapja, a te születésnapod, a házasságunk negyedik évfordulója úgy telt el, hogy nem voltál közöttünk. Sírva néztem, hogyan köszönti fel Margitka édesapja fényképét.
Nem is kell mondjam, mennyire hiányzol! Aranyos, drága lényed és a gyengédséged nem pótolja soha senki, semmi!
Részlet az MSZMP Veszprém Megyei Bizottsága által kiadott úgynevezett „Fehér Könyv”-ből:
Dr. Brusznyai Árpád, középiskolai tanár, kezdetben a Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnökhelyettese, majd rövidesen elnöke lett. Apja horthysta csendőrtiszt, bátyja Brusznyai József, római katolikus lelkész, a váci püspök titkára volt. Apját is, bátyját is népellenes cselekedeteikért hosszabb időre internálták. Ezek után már nem meglepő, hogy gyűlölte a Szovjetuniót, az volt a véleménye, hogy a szocializmus olyan formában Magyarországon nem valósítható meg. Szerinte valami szociális, de keresztény és nemzeti elvek szerinti társadalmat kell megvalósítani az országban. (Hogy ez a gyakorlatban mit jelentett volna, ezt ismerjük a horthy-fasizmus időszakának «keresztény, nemzeti Magyarországából».) Dr. Brusznyai Árpád ellenforradalmi tevékenységét november 4-e után is folytatta. 1956 decemberében is állította, hogy a Kádár-kormány még a «sztálinista-rákosista» magyar alkotmány szerint is törvénytelen.
Brusznyainé naplójából:
Július 31-e. Ma nagy öröm ért! A katonai ügyész közölte levélben, hogy mehetek beszélőre vasárnap, 4-én. Olyan boldog vagyok. Ma jött meg a Te lapod is. Istenem, de szegényes levél ez. Csak a nevedet írtad rá, de ez is végtelen örömet okozott. Mégis valami Tőled! Tegnap feladtam egy levelet Neked. Nem tudom odaadják-e? Viszontlátásra vasárnap. Ó, de jó lesz! Margitunk is szeretne jönni nagyon, de ugye ne vigyem!
Dr. Brusznyai Árpád testvére, Brusznyai József édesapjukról
Hát édesapánk valóban csendőr volt és érdekes módon került a csendőrséghez. Ő felvidéki, velkei származású. Tizenegyen voltak testvérek, és amikor a katonai szolgálatát letöltötte édesapa, hogy a többi testvérnek ne menjen szét annyi részre a föld, azt mondta, hogy ő megmarad mint fegyveres testületnek a tagja és a csendőrséghez került. Lent az Alföldön teljesített szolgálatot, de 1934-ben, mikor már kezdődtek ezek a nyilas szervezkedések és mozgalmak, akkor azt mondta, hogy ő ezt nem csinálja és egész fiatalon nyugdíjba ment. Úgyhogy bizony nem is olyan sok nyugdíjat kapott.
Nekünk kellett Árpáddal magántanítványokat vállalni, hogy tudjuk a tanulásunkat biztosítani és hát a család megélhetéséhez hozzájáruljunk.
Brusznyainé naplójából:
Augusztus 5-e. Szépen sorjában. Először is lementem Veszprémbe. Azután járva-kelve megállapítottam, hogy alig ismer már valaki. Jól is van ez így. De aki ismerőssel találkoztam, mindenki szerető ölelését küldi. Aranyosan beszéltek Rólad, remélik, hogy minél előbb hazajössz! M-nél vacsoráztam. Onnan G-ékhez mentem aludni. Lehetett úgy 22 óra. A város kivilágítva, szép nyári este, a Bakony étteremből kiszűrődött a zene. Egy pillanatra behunytam a szemem és azt képzeltem, hogy Margitkát már lefektettem, s most megyek eléd. Ha jó leszek, esetleg bemegyünk egy feketére... Nem csodálkoztam volna, ha hirtelen megjelensz a kanyarban, kezedben lóbálva az aktatáskát.
Vasárnap virradóra utaztam Győrbe. Úgy örültem, hogy én léphettem elsőnek a beszélő szobába. Ugye ügyes voltam édesapa? Rettenetes volt látni, hogy sírsz – persze csak ha a Margitkáról volt szó. Mindent megértettem, amit mondtál, s aszerint intézkedem. Elfelejtettem megkérdezni, hogy a szandált beküldjem-e. Csak kint jutott eszembe, s akkor már késő volt. Vajon odaadták-e a kis képet Margitról? Aggaszt, hogy még nem kaptad meg a pénzt és a levelet. Megpróbálok másikat írni.
A beszélőről jobb talán nem is írni. Nekem olyan megrázó élmény volt. Azt mondtad, bízzam benned és ne aggódjam. Én bízom is benned drága kicsi fiam, de nagyon-nagyon kevés múlik rajtad. Csak telne már az idő, hogy végre ott tartanánk. Nem tudom, mire alapozod az optimizmusodat. Én kint csak a rosszat hallom, s olvasom az újságban a szigorú ítéleteket. Ezért sokkal sötétebben látok. Azt mondtad, ne menjek el a tárgyalásra. De én mégis ott leszek. Hallani akarok mindent. Ha bírom idegekkel, végig kivárom, mert megbolondulnék itthon. Margitka nagyon szeret téged. Anélkül, hogy nekem szólna, naponként szed 1-2 szál virágot és viszi be a képedhez a kis vázába. Minden este sírva alszik el, hív Téged.
Brusznyai József édesapjuk letartóztatásáról:
Volt Szentesen egy családi házunk. Édesapa egyedül maradt. De hogy mégis legyen gondviselője, egy vasutas családot odavett maga mellé, akik hát vállalták az eltartását és a gondozását. Na most ezek ravaszul meg akarták szerezni az egész házat és a következőképpen jártak el. Édesapával esténként szoktak beszélgetni és ezek a saját lakrészükbe elbújtattak egy ávóst és beszélgetés közben édesapának adták a szájára a kérdéseket. Akkor volt a földosztás és hát édesapa azt mondta, hogy ne nagyon örüljenek ennek a földosztásnak, mert amit most adnak, azt úgyis el fogják venni tőlük. Mindszenty bíboros úrról is ezek adták a szót édesapának és édesapa azt mondta, igen, helyesen jár el, igenis nagyon helyesen jár el, amikor védelmezi az egyháznak a szabadságát. Ezt azután az ávós mind tanúsította és ennek alapján izgatás címen elítélték édesapát három évre, amit a szegedi csillagbörtönben töltött le.
Brusznyainé naplójából:
Augusztus 7-e. A mai nappal pont 177 napot töltöttél börtönben. Édes jó Istenem, mennyit kell még?! Margitka odament ma a csellóhoz, s azt mondta neki: »Te is csak itt állsz, mert nincs itthon az Édesapánk. Majd ha hazajön, te is örülsz, majd muzsikál neked ugye, édesanya?«
Meg: »A Brusznyai nagypapa ugyanolyan, mint én. Én is Brusznyai vagyok, meg a nagypapa is Brusznyai, meg az édesapa, édesanya, keresztapa is Brusznyai, meg a busz is Brusznyai.«
Holnap feladom a tisztasági csomagot, hogy idejében megkapjad. Margitka bejött a képedhez panaszkodni: »Látod Édesapám bibis a lábam, sokat szaladgáltam, most fáj. Megpuszilod?« Persze megpusziltad, a segítségemmel. Sok könyv jelenik meg mostanában, de nem vehetek. Édesapám ugye nem haragszol?
Sokszor 50 fillérem sincs, hogy Margitomnak fagylaltot vegyek, pedig nagyon kérte szegénykém.
Részlet Gosztonyi Péter. A néphadsereg a forradalomban című tanulmányából:
„Október 27-én Brusznyai körvonalazta, hogy miben látja a Tanács közvetlen feladatát. Ezek szerint a Tanács teljesen szolidáris a pesti forradalommal, csodálatot és együttérzést nyilvánít a hősök iránt, és azonnal élelmiszer- és gyógyszer szállítmányokat indít a fővárosba, de a veszprémi egyetemisták és munkásifjúság felfegyverzését mégsem engedi meg. Ez utóbbi nehéz és népszerűtlen elhatározás volt. Mégis Brusznyai, Sánta alezredessel történt tüzetes megbeszélés után, ragaszkodott ennek betartásához. Hiába követeltek fegyvert az ifjak, hogy teherautón Pestre menjenek segíteni, a Tanács megtagadta ezt tőlük. Sánta alezredes által kiküldött honvéd felderítők azzal a hírrel jöttek vissza, hogy a hajmáskéri és a szentkirályszabadjai szovjet páncélosok megszállva tartják a főváros felé tartó valamennyi utat: a fiatalokat a túlerő lekaszabolná, mielőtt Pestre érkeznének. Brusznyai, mikor ezt ismertette az összegyűltek előtt, hozzáfűzte: »Veszprémben meg van adva minden lehetőség ahhoz, hogy békésen megvalósítsuk a forradalom követeléseit. A katonaság, a rendőrség a mi oldalunkon áll, az ÁVH tehetetlen. Ilyen körülmények között halálos bűn lenne bármit tenni, ami vérontáshoz vezet.«
Brusznyai Árpád intencióinak alapján készül el a forradalmi tanács kiáltványa, amely egyebek közt kimondta:
„...Semmilyen személyi bosszúra, üldözésre nem kerülhet sor! Aki vétett is a múltban, de most szívvel-lélekkel a nemzet mellett áll, annak köztünk a helye... A tanácsapparátus dolgozóinak általában helyükön kell maradniuk, szolgálják teljes tudásukkal és képességeikkel az új, független, demokratikus Magyarországot! Csak azokat szabad eltávolítani, akik durván visszaéltek a kezükben volt hatalommal. Ezek ellen sem szabad azonban fellépni. Távolítsák el, fegyverezzék le őket. De egyébként semmi bántódásuk nem lehet... Nemzeti forradalmunk ma azért folyik, hogy megvalósítsa a szocialista demokráciát és megtisztítsa az alapjában helyes eszmét a szennytől és salaktól...”
A tanács munkája nyomán rövid napok alatt a rendes kerékvágásba fordult az élet Veszprémben és a megye jó részében. Működött a közellátás, a közszolgáltatások. November 3-án megindult a munka a legfontosabb nagyüzemekben és vérontás egy sajnálatos incidenstől eltekintve – sehol sem történt. A Sánta alezredesék vezette katonatanácsnak sikerült még egy formális »megnemtámadási egyezményt« is kötni a hajmáskéri szovjet parancsnoksággal, amelyet azonban az oroszok november 4-ig tartottak meg...”
Brusznyainé naplójából:
Augusztus 11-e. Margitka szépen alszik, miután jól beebédelt. Aranyos volt, arra gondolt, amire én. Vajon mit ettél Te ma? Megkérdezte a fényképtől: »Édesapa, Te is ebédeltél már? Gyere haza, adunk édesanyával sók ennivalót.« De szívesen tenném eléd kisfiam! De mikor lesz az? Lesz-e egyáltalán? Bízom Benned! Folyton azt boncolgatom, mivel vádolnak? Nem tudok semmit. Ezért akarok ott lenni a tárgyaláson, hogy megtudjam végre, mi folyik itt hónapok óta?
Az egykori Eötvös kollégista, Keresztury Dezső költő, volt miniszter Dr. Brusznyai Árpádról:
Nagyon szerette a radikálisabb írókat. Akkor vettem észre, hogy őt először is a politika komolyan érdekli, másodszor, hogy elég éleseszűen tud különbséget tenni és harmadszor az, ahogy manapság mondani szokás, nagyon haladó szellemű. Én ma azt mondanám, hogy nagyon radikális szellemű fiatalember volt, ami talán azzal is összefüggésben volt, hogy általában szeretett szerepelni. Szeretett első lenni, szeretett kitűnni. Talán azért is, mert az egyik lábában ugye meszesedés volt és merev volt a lába, tehát bottal járt mindig és ellensúlyozni akarta az ő testi fogyatékosságát bizonyos szellemi elsőséggel, vezető szereppel. Ebben ő a radikális fiatalok közé tartozott.
Részletek dr. Brusznyai Árpád börtönből írt leveléből:
Drága jó Édesanya, Margitka! Szeretteim! A július 30-i levelet, s a tisztaságit megkaptam. Nagyon szépen köszönöm. Szennyest és a cipőt elküldtem. Nagy örömet okozott Margitkám új, aranyos fényképe. Naponta nézegetem és lélekben veletek vagyok. Örülök, hogy emlékszik a mesékre. Meg fogom kísérelni, hogy leírásukra engedélyt kapjak. Testi-lelki egészségben, töretlenül bizakodó lelkiállapotban élem napjaimat. 18-án, névnapotokon imádkoztam értetek, s ezúton kívánok névnapotokra bőséges áldást, minden szépet és jót, amit Ti is kívántok. Kicsi Margitkának üzeni édesapa a távolból, hogy legyen jó kislány, fogadjon szót, szépen játsszon a gyerekekkel, szeresse a kicsi Ria babát és ne felejtse el édesapját.
Ha anyagilag probléma van, nyugodtan add el a könyveket, csak vigyázz, hogy a Görög Intézet és a veszprémi gimnázium tulajdonait meghagyd. Különben mind eladhatod. Drága, aranyos párom, kis Margitkám! A viszontlátásig Isten oltalmába ajánl, szeretettel ölel-csókol, Édesapa.
Dr. Horváth Ferenc, Brusznyai Árpád letartóztatott társa, a per negyedrendű vádlottja:
Mindenkit vertek. Solymosi László rendőrőrmester és a társai, rendőrök, mindenkit végigvertek. Szegény Brusznyainak, ha jól tudom, a bal lába tb-s volt, azt verték állandóan. Verték aztán később a derekát is. Ezeknek különleges rátermettségük volt, hogy gumibottal lehetőleg a vesetájékát verték mindenkinek. És hát ez igen fájdalmas.
Brusznyainé naplójából:
Augusztus 14-e. Margitkáról nincs feljegyezni való, mert három nap óta csuda rossz a kis szemtelen. Állandóan leveti a szandálját. Kikap, megígéri, hogy többet nem, s fél óra múlva már megint mezítláb szaladgál. Persze keservesen sír és megy panaszkodni Hozzád. Mérhetetlenül fáj, hogy pont számodra vesznek el ezek a napok, pont Te nem láthatod mostanában, aki nagyon szereted őt.
Részletek a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács felhívásából:
Független, semleges Magyarországot, szocialista demokráciát, önálló gazdaságpolitikát, nemzeti külpolitikát!
A szovjet csapatok haladéktalanul kezdjék meg – a békeszerződéssel összhangban – az ország területéről a kivonulást és azt legkésőbb 3 hónapon belül teljesen fejezzék be. Ennek biztosítására a magyar kormány kérjen kormánynyilatkozatot a szovjet kormánytól.
Szovjet-magyar barátságot a teljes egyenjogúság alapján!
A magyar kormány fordítson fokozott figyelmet a határainkon túl élő magyarság sorsára, helyzetére és a velük való kapcsolatra. Az országgyűlés külügyi bizottsága kezdeményezze a varsói szerződés felülvizsgálatát és vesse fel a dunai konföderáció gondolatát.
Tisztítsák meg az államapparátust a sztálinista-rákosista régi rend híveitől és a hazaáruló, népellenes elemektől.
Követeljük az általános, szabad, demokratikus választások azonnali kiírását és legkésőbb 1957. március 15-ig való megtartását, oly módon, hogy választókerületenként több jelölt indulhasson.
A magyar nemzeti kormányban kapjon helyet a szabadságharcosok képviselője is.
Követeljük az általános emberi szabadságjogok legteljesebb biztosítását, az alkotmány betartását. Abszolút tájékoztatási és sajtószabadságot. Követeljük a bírói függetlenség intézményes biztosítását és politikai perekben a halálbüntetés eltörlését.
Szabad érintkezést mind Kelettel, mind Nyugattal. Minden 18 éven felüli magyar állampolgár kapjon útlevelet bármely országba.
Sürgősen fejezzék be az összes politikai perekben elítéltek rehabilitációját. Hozzák nyilvánosságra a rehabilitációs perek gyorsírásos bírósági jegyzőkönyvét.
Követeljük a törvénysértők felelősségre vonását és szigorú megbüntetését. Zárják ki a pártból és nyilvánosan állítsák bíróság elé Rákosit, Gerőt, Hegedűst és mindazokat, akiket fő felelősség terhel a magyar nép szabadságtörekvéseinek durva és véres elnyomásáért.
Maradéktalanul szereljék le az államvédelmi szervek embereit és állítsák statáriális bíróság elé azokat, akik a békés tömegre lőttek. A parasztpolitikát vizsgálják felül, szüntessék meg az erőszakosságokat, állítsák helyre a termelési biztonságot és sürgősen javítsák meg a parasztság helyzetét.
A gyárak, üzemek, és vállalatok teljes gazdasági és politikai vezetését adják a munkástanácsok kezébe. Helyezzék reális alapokra a tervgazdaságot és kössék szakképzettséghez a műszaki vezetést.
Követeljük a katonai szolgálati idő 12 hónapra való leszállítását a sorköteleseknek. Magyar egyenruhát honvédeinknek!
Kultúrpolitikánkban, oktatásunkban nemzeti hagyományaink teljes érvényesítését, a különféle művészi, alkotói módszerek teljes szabadságát. Nemzeti kultúránk kincseinek, s a műemlékeknek hatásos védelmét.
Brusznyainé naplójából:
Augusztus 15-e. Ebben a pillanatban érkezett meg a szennyesed kisfiam. Olyan zokni is volt benne, amit én nem is ismerek. Biztosan összecserélték. Olyan boldog vagyok, hogy bent van a szandál, s legalább rendes cipőben vagy! Megsimogattam ezt a visszaküldött szegény, ütött, kopott, szakadt cipődet. Mennyit üldögélt veled az áldatlan semmittevésben, kényszerű pihenésben? Jó volna tudni!...
Részletek a Veszprém megyei Fehér Könyvből:
A Hazafias Népfront által október 15- én rendezett értelmiségi nagygyűlésen, az egyetemen több felszólaló - akik közül néhányan az október 23-án megindult ellenforradalmi események során vezető szerepet vállaltak és vittek - nyíltan párt- és népi demokráciaellenes nézeteket hangoztattak, többpártrendszert követeltek, s provokatív kérdéseket tettek fel nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a pártot a tömegek előtt lejárassák. Dr. Brusznyai Árpád, aki később az úgynevezett »Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács« elnöke lett, a következőket mondotta: »Éhes gyomorral nem lehet Himnuszt énekelni. Az értelmiség problémája csak akkor oldható meg, ha az egész népé megoldódik.«
S hogy a megoldás módját hogyan képzelte el, azt a következőképpen fejezte ki a párt és állami funkcionáriusokkal kapcsolatban: »Nincs funkcionárius kérdés, hanem gyilkosok, kártevők, bürokraták és sarlatánok kérdése van.«
Ezzel a felszólalásával lényegében az egyes párt- és állami funkcionáriusok által elkövetett hibákat általános párt- és államellenes támadásra használta fel.
Brusznyainé naplójából:
Augusztus 18-a. Névnapom van ma. Valószínűleg gondolsz rám kicsi fiam, köszönöm. Veled kapcsolatos ajándékot is kaptam. Megjött az ügyész válasza, elküldte a beszélgetési engedélyt. Meg azt írta, hogy nem látja akadályát annak, hogy a Veszprémben megtartandó tárgyalás egyik szünetében, kislánya beszélgessen édesapjával. Tehát beviszem Margitkát, pedig úgy érzem, sokkal rosszabb lesz Neked, ha látod. Félek, nagyon fog fájni mindkettőnknek.
Dr. Horváth Ferenc vádlott-társ egy 1956. november eleji eseményről:
Odajött három ember és hozott egy névjegyzéket azzal, hogy a névjegyzékben vannak a megyei DISZ Bizottság október havi fizetési adatai és ők hát nem kapták meg az októberi fizetésüket. Akkor már november 2-a vagy 3-a volt és ezt kérték. Mondtam, hogy a Megyei Tanács pénztára fizesse ki ezeket a DISZ-tagokat, illetve dolgozókat. Ennek aztán az lett a folytatása, hogy... dehát, maguk halállistát csináltak, ki akarták végeztetni a kommunistákat Veszprémben!
Brusznyainé naplójából:
Augusztus 28-a. Nagy nap van! Megérkezett a leveled! Isten tudja már hányadszor olvasom aranyos soraidat. Már csak hármat alszunk és újra látni foglak! Édesapa! Nem tudod felmérni, hogy milyen boldogságot jelentett a leveled. Pici lányunknak is elolvastam. Láthatóan örült és boldog volt. Kért, hogy mutassam meg, hol van, hogy »csókol Édesapa«, meg hogy hol »legyen jó kislány«.
Természetesen könyveidből egy negyed lapot sem adok el! Inkább a rekamiét vagy a ruháimat mind, vagy minden mást, ami nem a tiéd. A Te személyes dolgaidat vagy főleg a könyveidről szó sem lehet!
Megpróbálok ügyes kisfiad maradni, illetve azzá lenni. Ugye hazajössz, Drága Párom! Te is így írtad: Párom. Milyen kimondhatatlan boldogság volt olvasni minden egyes betűdet. Úgy gondolom, Te is érzed, a mi igazi házasságunkat most kötik az égben...
Minden este fél kilenckor gondolok rád, ahogy megbeszéltük.
Fodor Imre veszprémi országgyűlési képviselő 1957-ben a Parlamentben, a minisztertanács elnöke beszámolója után, többek között a következőket mondta:
Teljes szigorral kell eljárni azokkal szemben, akik a népi demokrácia ellen törtek: a Brusznyaiakkal és hasonlókkal keményebben, mint eddig.
Brusznyainé naplójából:
Szeptember 3-a. Túl vagyunk megint egy beszélőn. Én nagyon, nagyon összetörve jöttem el most Győrből. Beszéltünk az ügyvéddel, az is csak rosszakat jósol. Hogy mi lesz velünk, elgondolni sem tudom. Úgy fájt, hogy nem engedték beadni a cigarettát.
Ma feladtam a tisztasági csomagot. Margitka küldött egy darabka csokoládét. Biztos örülnél neki. A nadrágból egy jó darabot bevetettem, remélem nem fog leesni Rólad. Aggaszt, hogy olyan sovány vagy. Ha tovább fogysz, baj lesz, úgy érzem.
Moravcsik Gyula Kossuth-díjas egyetemi tanár, akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Görög-Filológiai Intézetének vezetője a következőket írta 1957. szeptember 4-én:
Dr. Brusznyai Árpád középiskolai tanár, egykori tanítványom, 1948-tól 1950-ig a vezetésem alatt álló intézetben mint könyvtárkezelő, majd mint demonstrátor működött.
Tanulmányait, mint a volt Eötvös Kollégium tagja, kitüntetéssel végezte, s a görög, latin és történelem szakokból nyert középiskolai tanári oklevelet. Már egyetemi évei alatt is kitűnt alapos felkészültségével, kiváló nyelvi ismereteivel és tudós hajlamaival. Alapos és elmélyedő kutatásokat végzett, főleg a görög tragédiát és a homéroszi költeményeket illetően. Két nagyobb tanulmánya – »Az Ilias hasonlatairól« és »Az Odyssea hasonlatairól« – új eredményekkel gazdagítják ide vonatkozó ismereteinket. Még kiadatlan és befejezetlen nagy munkája, amelyben két Homéroszi eposz, az Ilias és az Odyssea szókincsét hasonlítja össze, s ez alapon a szerzőségre vonatkozólag következtetéseket von le. E nagy munka a Homérosz kutatást jelentős mértékben viheti előbbre, és kívánatos lenne a tudomány érdekében, ha ezt mielőbb befejezhetné és közzétenné.
Dr. Brusznyai Árpád a fiatal magyar tudósnemzedék egyik tehetséges és kiváló tagja, akinek munkásságától a magyar tudomány még nagyon sokat vár.
Brusznyainé naplójából:
Szeptember 8-a. Legyen már valami biztos! Kívánom már a tárgyalást, meg félek is tőle nagyon. Tegnap itt Vácon megláttam egy ismerős arcot, egy veszprémi embert. Veszprémi! Azonnal odamentem hozzá. Bár ne tettem volna. Azt mondta: »A főbb tagokat biztosan felrántják. Hát persze Árpádot azért talán nem.«
Kisfiam! Elgondolni is borzalom, szörnyű, amit éreztem! Úgy tudja, a jövő héten lesz a tárgyalás. Megidéztek a városházára is. Kérdezgettek, van-e vagyonunk? Mondtam, nincs. Hány család van, hol laknak édesapáék, mikor halt meg Édesanya, hol születtél? Az illető azt mondta, biztos a tárgyaláshoz kell. Közeledünk tehát. Anyagilag nagyon rosszul állok. Idegállapotom rémes! Margitkára sokszor rákiáltok.
Október 2-a. Izgalmam a tetőfokra szaladt. Írta az ügyvéd, hogy 10-én kezdik a tárgyalást. Margitkával 8-án utazom Veszprémbe. Segítsen a jó Isten egyetlen párom! Ha valami bajod történnék, alig lesz értelme az életemnek. De nem engedheti meg a jó Isten! Úgy bízom benne, s hiszem, hogy segít! Lehetetlen, hogy ne legyen igazunk, nem követtél el semmi rosszat, amiért Istentől bűnhődnöd kellene!
Dr. Horváth Ferenc vádlott-társ:
A veszprémi bírósági tárgyalás tíz napig tartott. Ott olyan aljasságok történtek, amit nem tud az ember elfelejteni. A halállista az örökké ottmaradt. Naponta legalább 50-szer megemlítették. Amikor az oroszok bejöttek, az egyik részleg Hajmáskér felől érkezett, a másik pedig a veszprémi repülőtér felől jött. Ott a két irányból érkező katonaság összetalálkozott és hát nem látták egymást, mert hát sötét volt. S akkor elkezdték egymást lőni az oroszok. Nem tudták, hogy azok magyarok vagy nem magyarok. És hát ezt is a nyakába varrták, hogy sok dicsőséges, felszabadító hős hősi halált halt ott Veszprémben az ellenforradalmárok közreműködésével.
Papp János mindent elkövetett a Katonai Bíróságnál is, meg utána is a Legfelsőbb Bíróságnál is, hogy kötél legyen, mert Veszprém városnak ki kell venni a részét az ellenforradalomért járó büntetésből.
Részlet az elsőfokú ítéletből:
A Győri Katonai Bíróság dr. Brusznyai Árpádot a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntette miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen az ügyész - Nagy Andor százados - fellebbezést nyújtott be, s dr. Brusznyai Árpád kivégzését kérte.
Brusznyainé naplójából:
Október 21-e. Újra itthon vagyunk. Mindenen túl, s talán a mélyponton is. Ezt a tíz napot soha nem felejtem el! Nem gondoltam, hogy ennyire életre, halálra menő lesz, s hogy ennyire feszült, túlfűtött lesz a levegő! Amikor a bíró kijelentette, hogy a Megyeházán lesz az ítélethirdetés, ekkor zuhantam a mélypontra, nagyon jól tudva, miért kell ez a színház. A Megyeháza nagytermében abszolút nyugodt voltam. Nem figyeltem semmire, nem láttam semmit, csak Téged, a szemeidet, azt a mély sóhajt, amely kiszakadt belőled. Büszke voltam Rád az egész tárgyaláson, s mint ahogyan Te, én is magasan hordtam a fejemet.
Mikor eljöttem a nagyteremből, nem tehetek róla, Ady szavai jutottak eszembe: »Vége van, a függöny legördült, komisz darab volt, megbukott... ránk halálos volt a játék...«
Az volt! A második naptól kezdve érezhető volt hatalmas erővel az a nyomás személyed ellen. Azóta is hallom a hangod, amikor Margitkáról beszéltél. »Neveld úgy, ahogyan én szeretném«. És annyi fájdalom van ebben, hiszen ehhez kapcsolódik az egész életem. «Neveld úgy, ahogy én szeretném.» – mert nem leszel velünk, nem nevelheted velem együtt. Elmúlnak az évek, melyeket hármasban boldogan tölthetnénk, elmúlnak a nagy semmibe, visszavonhatatlanul. Tehát nincs megnyugvás, hanem sikoltozni tudnék a fájdalomtól. S hogy mégsem teszem ezt, az a kis remény adja, hogy egyszer majd... valamikor...
Tegnap itt volt Édesapád, Bátyád. Megnyugodva hallgatták a hírt. Ők is azt mondták, csak egy a fontos, hogy az életed megmaradjon.
Nem tudom Édesapa, azt hiszem, végérvényesen kimerültem, nem tudok írni. Most a legjobb lenne Veled együtt, ketten valahol aludni egy kicsit, egy pár órát.
Dr. Miklós Imre, dr. Brusznyai Árpád védőügyvédje:
1957 decemberében egy olyan jelentős esemény történt, amely az ezt követő, úgynevezett „ellenforradalmi bűnügyek”-ben rányomta a bélyeget az ítélkezésre.
Dr. Szénási Géza legfőbb ügyész, a Politikai Bizottság vagy Központi Bizottság ülésén - nem tudom pontosan - kifejtette a Legfőbb Ügyészség és gondolom egyben a párt állásfoglalását is. Szerinte a bűnösök, az elkövetők között két kategória állapítható meg.
Az első, akik származásuknál, osztályhelyzetüknél fogva szemben állnak a szocialista társadalmi renddel. Ezek tudatos ellenforradalmárok, akikkel szemben a törvény maximális szigorát kell alkalmazni. A másik csoport, a megtévedt dolgozók. Ennek a közlését követően az országos ítélkezési gyakorlatban, mind a katonai bíróságnál, mind a népbíróság polgári bíróságánál ez alkalmazást nyert és előrevetítette árnyékát a dr. Brusznyai Árpád elleni bűnügyben is. Legyen szabad itt kitérnem a Legfelsőbb Bíróság ítéletének az indokolására. »A büntetés kiszabásánál a Legfelsőbb Bíróság külön tanácsa elsőrendű vádlott Brusznyai Árpádnál abból indult ki, hogy beállítottságánál, származásánál és családi körülményeinél fogva már a felszabadulás óta a népi demokratikus államrenddel szemben ellenséges gondolkodású és viselkedésű egyén volt. Apja csendőrtiszt-helyettesként teljesített szolgálatot a Horthy-korszakban, a felszabadulás után izgatás bűntette miatt büntetésben részesült. Vádlott testvérbátyja szintén ellenséges beállítottságú egyénnek tekintendő, mert pap létére a népi demokratikus rendszerrel szemben nézeteltérései voltak, amiért három évig internálva volt. Dr. Brusznyai Árpád, mint tudatos ellenforradalmár, betegsége és testi rokkantsága ellenére a legvérzivatarosabb napokban is igen aktívan tevékenykedett.
Egy kiszabadult rabtárs levelet írt dr. Brusznyai Árpád feleségének.
1957. június 12-én a budapesti gyűjtőfogházba kerülve engem a színjátszó csoport zenekarába beszerveztek és egy öreg harmóniumon kellett játszanom. 1957. évben Lehártól a Huszárszerelem című színdarabot, utána pedig Huszka Gülbaba operettjét játszotta a kultúrcsoport. 1958. év januárjában Szirmai Albert Mágnás Miska című operettjét kezdtük tanulni és mindjárt az első próbára hoztak egy nagybőgőhöz értő embert. Ez volt dr. Brusznyai Árpád.
Mindjárt az első próbán kitűnt, hogy Árpád igen képzett, zeneértő ember és a zenekarban velem szemben állt a nagybőgővel. A szünetekben operákból részleteket játszottam. Ezekre Árpád azonnal felfigyelt és biztatott, hogy játsszak és énekeljek, mert ezt ő nagyon élvezi és felvidítja. Én ezt meg is tettem és ő a nagybőgővel be is lépett. A második próbán Árpád elkészítette a színdarab kottájának az egyes hangszerekre szóló szólamait. A harmadik próbára Árpád már nem jött el és meghallottuk a szörnyűséget, ami vele történt. A kultúrcsoport rabvezetőjének kellemetlensége is támadt, hogy Árpádot behozta a zenekarba.
Dr. Miklós Imre:
1958. január 5-én tárgyalás előtt való napon a gyűjtőfogházban meglátogattam Brusznyai Árpádot. Az volt az első kérdése, ügyvéd úr, mire számíthatok? Én kitértem az egyenes válaszadás elől, mondottam, hogy nem szoktunk jóslásokba bocsátkozni, tévedhet az ember. Több magyarázatot nem fűztem hozzá, de tudtam, hogy ebből ő megértheti és nagy reményeket nem fűzhet, mint ahogy nem is fűzött az eseményekhez.
Keresztury Dezső:
Fölhívott engem Rába György – akinek én nagyon jó barátja voltam – az író, irodalomtörténész, kitűnő tudós, abszolút korrekt, rendes, kitűnő ember. Kért, hogy próbáljam meg, tudok-e valamit csinálni Brusznyai Árpád érdekében. Na, most én először fölhívtam Kodály Zoltánt, aki azért nagy tekintély volt, hogy ő tud-e mozdulni, mire ő azt mondta, hogy mindenütt hatástalan maradt a közbenjárása. Neki nincs most tekintélye ebben a dologban. Arra még emlékszem, mikor nagyon keserűen azt mondta, hogy ezek a szadista emberek, akik itt átvették a hatalmat, ezek öncélúan is szeretnek gyilkolni.
Dr. Brusznyai Árpád élete utolsó levele:
Drága jó Édesanyácska, Margitka! Szeretteim! Teljes testi-lelki egészségben, töretlen kedéllyel és optimizmussal írom ezeket a sorokat. Legelőször is: a közelgő karácsony alkalmával kérem rátok a karácsonyi kis Jézus bőséges áldását. A szentestén lélekben veletek leszek, s értetek imádkozom. Magamról csak annyit, hogy jó erőben vagyok, a kultúrcsoportban kapott karmesteri beosztásom szellemileg leköt, s megvan mindenem. Levelem vétele után írhatsz válaszlevelet, ebben írjál sokat Margitkáról, s minden otthoni eseményről. Beszélőre és szakkönyvre időben fogok innen engedélyt küldeni.
Drága kicsi Margitkám! Édesapád üzeni neked, hogy nagyon szereti az ő kislányát és sokat gondol Rád. Imádkozik Jézuskához, hogy vigyázzon Rád és – ha szófogadó, jó kislány leszel – vigyen neked karácsonyfát és szép játékot. Addig is, amíg Édesapa nem jöhet haza, légy jó kislány, szerezz sok örömet Édesanyának, meg mindenkinek, és ne feledd el Édesapádat.
Drága párom! Lelkemet szeretném a papírra bízni: szeretlek, jobban, mint valaha, szenvedéseink a jövő boldogságában majd feloldódnak. Csak érted aggódva, nagy szeretettel őrizlek magamban. Vigyázz magatokra, mindnyájunkért.
Drága jó édesapám! Jó egészséget, lelki erőt és békességet kívánva szeretettel csókolja kezét szerető fia.
Kedves Mindenki! A karácsony, a szeretet ünnepére szeretettel csókolok mindenkit. Kérlek, segítsétek és gyámolítsátok az Enyéimet e nehéz helyzetükben. Viszontlátásig millió csók Árpád.
Dr. Miklós Imre: Az utolsó szó jogán nagyon szívhez szóló beszédet mondott Brusznyai Árpád. A forradalmat jelképesen egy olyan kocsihoz hasonlította, amelyet mások elindítottak, megvadították a kocsist, a lovakat, majd leugráltak arról. Engem hívtak, hogy fogjam meg a gyeplőt. Én azt megragadtam, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a kocsi a szakadékba ne zuhanjon.
Részlet a másodfokú ítéletből:
A Legfelsőbb Bíróság Katonai kollégiumának különtanácsa a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntette miatt dr. Brusznyai Árpádot halálbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte.
A tanács elnöke Szimler János hadbíró alezredes volt. Ülnökök: Orbán Miklós rendőrszázados, Török Sándor rendőrezredes, Dapsi Károly és Liszt Vilmos honvédszázadosok. A halálos ítéletet három:kettő arányban szavazták meg.
Dr. Brusznyai Árpád kivégzésére szavazott a tanács elnöke, Szimler János, Orbán Miklós rendőrszázados és Török Sándor rendőrezredes.
Az ítéletet 1958. január 9-én hajtották végre.
Dr. Horváth Ferenc:
Az ítélethirdetés után természetesen visszavittek minket a gyűjtőbe. Megint vele voltam összekötve. Az első pillanatban rögtön szegény Brusznyait emelték ki és elvitték. Egy börtönőr kísérte el a cellájáig. Körülbelül negyedóra múlva visszahozták. Akkor a hátán hozta pokrócban a holmiját, mellettünk elment. Még intettünk egymásnak. Egy másik folyosóra befordultak, ahol a halálos zárka volt. Ott volt egész kivégzéséig.
A kép illusztráció!
Aztán a bíró vagy ügyész újra felolvasta a halálos ítéletet és hát ugye átadta a hóhérnak. Akkor szegény elindult, és végig a Himnuszt énekelte mindaddig, amíg a torkát a kötél el nem szorította.
(Az összeállítás rádiós változata elhangzott a Kossuth Rádióban 1990. október 23-án 14 óra 5 perckor. Írásos változata megjelent a Kádár villa című kötetben 1995-ben)