A totóbotrány és igazi háttere

Borenich Péter© tényfeltáró dokumentum összeállítása (1980-83)

A totócsalók tizenhárom megyében működtek és ötven játékhetet manipuláltak. Ezek során mintegy ötven csapatot vesztegettek meg. A bűncselekményben több, mint kétszáz labdarúgó és tizenhárom játékvezető vett részt. A számadatok és a nyomozati iratok alapján megállapítható, hogy mintegy százhatvan esetben ment el a tisztelt néző úgy a budapesti és a vidéki lelátókról, hogy a mérkőzést manipulálták, vagyis hogy a közönséget és a totózókat becsapták.

Dr. Bártfai Ede, a Sportkórház főigazgató főorvosa - aki egyben a súlyemelők orvosa is volt - belekezdett a válaszba, de miután eléggé belebonyo­lódott a feleletbe, felugrott, s követelte, hogy azonnal álljak vissza a magnószalaggal, és töröljem le, amit a kérdés után mondott. Ha nem teszem, nem hajlandó nyilatkozni. Kívánságát kénytelen voltam teljesíteni. Ezután az eredeti kérdést újra feltettem.

Panni: Itt maradsz egyedül! Vedd tudomásul!!!
Rózsi néni: Van még fakanál, fogd meg és verjél...
Panni: Nem érdekelsz engem. Nekem nem vagy már anyám, ezt vedd tudomásul... Egyszerűen ki is tagadlak...
Rózsi néni (sírva): ...Ugye, most már érthető, hogy miért tettem azt, amit tettem... Miért akartam meghalni?

Dr. Horváth Ferenc: Az ítélethirdetés után természetesen visszavittek minket a Gyűjtőbe. Megint vele voltam összekötve. Az első pillanatban rögtön szegény Brusznyait emelték ki és elvitték. Egy börtönőr kísérte el a cellájáig. Körülbelül negyedóra múlva visszahoz­ták. Akkor a hátán hozta pokrócban a holmiját. Mel­lettünk elment, még intettünk egymásnak. Egy másik folyosóra befordultak, ahol a halálos zárka volt. Ott volt egészen a kivégzéséig. Aztán a bíró vagy ügyész újra felolvasta a halálos ítéletet és hát ugye átadta a hó­hérnak. Akkor szegény elindult, és végig a Himnuszt énekelte mindaddig, amíg a torkát a kötél el nem szorította.

Borenich: Ma, 1989-ben is halálra ítélné Nagy Imrét?
Dr. Vida Ferenc: Ma is elítélem. Azt, hogy halálra ítélném-e, azt nem állítom. De ő bűnös volt, és olyant csinált, amiért becsületes emberek is elveszítették a fejüket és bűnbe estek.

Férfi hozzátartozó (82 éves): Sajnos már nyolc év óta megy ez nálunk. A feleségem most már azt sem tudja a lakásban − ahol már negyven éve lakik −, hogy hol van a WC. Mosakodni sem tud. Nekem kell mosdatni. Nekem kell mosni, nekem kell főzni. Így éljem le az életemet? Nappal zárni kell az ajtót, mert elmegy. Délután ötkor már azt mondja, hogy menjünk haza, holott otthon van, de menjünk haza.

Borenich Péter: 1956 őszén a világ tétlenül nézte, hogyan fojtja vér­be a Vörös Hadsereg a magyar forradalmat és sza­badságharcot. Az ENSZ közgyűlése ugyan napirendre tűzte a magyar kérdést, de a különböző szócsaták nem sok eredményt hoztak. Végül is úgy döntöttek, hogy az ügy kivizsgálásával megbíznak egy ötös bi­zottságot. Vizsgálódásaik során 111 tanút hallgattak meg. Kéthly Anna, Király Béla és Kővágó József nyil­vánosan beszélt, de a többieket zárt ülésen faggatták. Közülük 81-en névtelenül szerepeltek, mert attól fél­tek, hogy itthoni hozzátartozóikon állnak bosszút.

„A Bíróság folytatólagos tárgyaláson meghozta a következő ítéletet. A vádlott bűnös nevelése alatt álló személy sérelmére elkövetett erőszakos közösülés bűntettében. A Bíróság ezért a vádlottat hét évi szabadságvesztésre és nyolcévi közügyektől való eltiltásra ítéli.”