Rómeó I.: Mikor megtudtam, hogy HIV-fertőzött vagyok, én nagyon boldog voltam. Boldog, mert ... (szünet) ... nagyon nehéz erről beszélni... boldog voltam, mert egyforma lehettem azzal, akivel sok-sok évet együtt éltem már, és aki maga szintén HIV-fertőzött, sőt AIDS stádiumban van már. Boldog voltam, mert egyforma lehetek azzal az emberrel, aki betölti az életemet, aki rész belőlem, aki tulajdonképpen a mindenem.

Megjelent egy hír a Heves megyei újságban, hogy kiengedtek a börtönből egy embert, akit gyilkosságért ítéltek el - le is ült belőle több, mint két évet - de rájöttek, hogy nem ő követte el a bűncselekményt. Hihetetlen volt számomra, hogy a rendszerváltás után pár évvel hogyan fordulhatott elő ekkora tévedés. Elhatároztam, hogy utána nézek az esetnek. Először az elítélt férfi után kutattam. Őt Ivádon, egy heves megyei településen találtam meg.

Egy névtelenséget kérő gyömrői asszony:
1945 után több sírt is feltártak. Rátaláltak többek között egy fiatalemberre, Zambelly Bélára, aki korábban itt, a gyömrői községházán dolgozott. Őt például elevenen temették el. Volt olyan, akit a kivégzés után bedobtak egy kútba. Ezek a gonoszok ilyen különös, kegyetlen és embertelen dolgokat műveltek.

Habsburg Ottó beszél édesapja, IV.Károly, az utolsó magyar király életéről. Elmondja többek között, hogy Ferenc József, „az öregúr” nagyon tisztelte, ha apja őszinte volt. Nem haragudott ezért.

1967-et írtunk. Házibuliztunk, csajoztunk, lemezeket cseréltünk, filmeket néztünk, az Egyetemi Színpadra jártunk és sokat vitatkoztunk új, megjelent novellákról, regényekről. Kerestük helyünket a világban. Különböző létszámban hetente egyszer találkoztunk valamelyik sörözőben. A körülbelül 25-30 fős társaságban volt kezdő költő: Márió; akkor induló énekes-zenész: Cseh Tamás; szárnyait bontogató humorista: Markos György és sok más, világmegváltásra kész fiatal. És négy besúgó. Ez utóbbit akkor tudtuk meg, amikor a Történeti Hivataltól megkaptuk a több, mint négyszáz oldalas anyagot, amelyet a BM III-as Csoportfőnöksége készített rólunk. Ebben különböző dokumentumok vannak: besúgói jelentések, telefonlehallgatások jegyzőkönyvei, utcai követések jelentései és egy úgynevezett bomlasztási terv is, amely szerint fel akartak oszlatni bennünket. Ezekből válogattam.

Borenich: Kisebb zűrzavar támadt 1994. április 5-én az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága ülésén, amikor az úgynevezett „átvilágító” bírákat hallgatták meg. A zavart az okozta, hogy alá kellett írniuk egy nyilatkozatot, hogy nem vettek részt olyan ítélet meghozatalában, amelyet a törvények alapján 1989 és 1992 között semmissé nyilvánítottak. Végül is a négy bíró közül az egyik visszalépett, s csak három vállalta az aláírást. Többek között dr. Eigner József is.

Kedves Hallgatóink! Kedves Barátaink!
Azért tartjuk ezt a mostani demonstrációt, mert úgy érezzük, hogy a Magyar Rádióban olyan viszonyok uralkodnak, amelyek méltatlanok egy szabad és demokratikus országhoz. Ennek hátrányát nemcsak mi, rádiósok, hanem Önök, hallgatók is érezhetik nap, mint nap.

- Hogyan éltek a kistarcsai munkatáborban?
- Hogy mi nem verekedtünk nap, mint nap, az egy csoda volt. Tessék elképzelni volt, amikor nyolcvanan laktunk egy szobában. Lemértük az ágynak a szélességét. Egy méter négy centi volt. Abban kellett aludni három embernek. Valami förtelmes volt. A sintér által összeszedett kutyák sem élnek úgy, mint mi éltünk Kistarcsán.