A művek bármilyen felhasználásához a szerző előzetes írásos engedélye szükséges.
Rádiós dokumentumjátékok
| Miért tettem?! (55'58” / 1974) Panni: Itt maradsz egyedül! Vedd tudomásul!!! Rózsi néni: Van még fakanál, fogd meg és verjél... Panni: Nem érdekelsz engem. Nekem nem vagy már anyám, ezt vedd tudomásul... Egyszerűen ki is tagadlak... Rózsi néni (sírva): ...Ugye, most már érthető, hogy miért tettem azt, amit tettem... Miért akartam meghalni... BŐVEBBEN » | ||
| Why I did it?! (1975) A Miért tettem?! angol nyelvű változata. Készítette a BBC 1975-ben. I. rész: 28' 58” II. rész: 29' 49” BŐVEBBEN » | ||
| A Nagy Imre-per tanácsvezető bírája voltam (49'36” / 1989) Borenich: Ma, 1989-ben is halálra ítélné Nagy Imrét? Dr. Vida Ferenc: Ma is elítélem. Azt, hogy halálra ítélném-e, azt nem állítom. BŐVEBBEN » | ||
| Az eseti orvos, aki Nagy Imréék kivégzésén részt vett (20'29” / 1989) Borenich: Körülbelül hány akasztáson vett ön részt? Dr. Szabó Ernő: Harmincan-harmincötön-negyvenen... nem tudom pontosan mennyin vehettem részt. BŐVEBBEN » | ||
| Dr. Brusznyai Árpád. Élt 33 évet. Kivégezték 1958. január 9-én (44'02” / 1990) Dr. Horváth Ferenc: Az ítélethirdetés után természetesen visszavittek minket a Gyűjtő Fogházba. Megint vele voltam összekötve. Az első pillanatban rögtön szegény Brusznyait emelték ki és elvitték. Egy börtönőr kísérte el a cellájáig. Körülbelül negyedóra múlva visszahozták. Akkor a hátán hozta pokrócban a holmiját. Mellettünk elment, még intettünk egymásnak. Egy másik folyosóra befordultak, ahol a halálos zárka volt. Ott volt egészen a kivégzéséig. Aztán a bíró vagy ügyész újra felolvasta a halálos ítéletet és hát ugye átadta a hóhérnak. Akkor szegény elindult, és végig a Himnuszt énekelte mindaddig, amíg a torkát a kötél el nem szorította. BŐVEBBEN » | ||
| Mi már akkor is tudtuk (38'33” / 1989) Egy rádióhallgató: Tisztelt Magyar Rádió! Örömmel hallgattam a Történelmi Albizottság véleményét 1956-ról, mellyel teljesen egyetértek. Azon a délutánon régi álmomat láttam valóra válni. Egy tragikus hon reálisabb újraértékelését. Szerintem, akik habzó szájjal még most is ellenforradalmat és ellenforradalmárokat említenek, azok egyszerűen csak talpnyalók, gyáva bólogatók vagy egyszerűen korlátoltak. BŐVEBBEN » | ||
| Sok illúzióm nem volt (55'31” / 1989) Kopácsi Sándorral, a Nagy Imre per hatodrendű vádlottjával beszélget Borenich Péter Kopácsi Sándor: Mielőtt a tárgyalás elkezdődött reggel mindig bejött a börtönőr parancsnok az orvossal és egy pohár sötétszínű folyadékot kellett meginni. A Valeriana ízét felfedeztem, de lehet, hogy más is volt benne, mert különféle emberekre különféleképpen hatott. Engem rendkívül közömbössé tett. Sokszor úgy ültem a tárgyaláson, mintha nem az én ügyem lenne, mintha közelről néznék egy tárgyalást, amihez semmi közöm. BŐVEBBEN » | ||
| A játszma (46'56” / 1990) „A Bíróság folytatólagos tárgyaláson meghozta a következő ítéletet. A vádlott bűnös nevelése alatt álló személy sérelmére elkövetett erőszakos közösülés bűntettében. A Bíróság ezért a vádlottat hét évi szabadságvesztésre és nyolcévi közügyektől való eltiltásra ítéli.” BŐVEBBEN » | ||
| A bonckés Paganinije (51'08” / 1990) Dr. Tamáska Loránd 1944-ben végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán. Már egyetemi évei alatt érdeklődött a törvényszéki orvostan iránt. 1947−1958-ig a Törvényszéki Orvostani Intézet adjunktusa volt. A Pest vidéki Törvényszéknél szakértőként működött és gyakran látott el rendőrboncnoki teendőket is. Így akarva-akaratlanul közvetlen tanúja volt azoknak a törvénysértéseknek, amelyeket a kommunisták követtek el a negyvenes és az ötvenes években. De Tamáska Loránd sokat tud az 1956 utáni megtorlások törvénysértő orvosi gyakorlatáról is. Haláláig Aachenben élt. BŐVEBBEN » | ||
| A blokád (51'47” / 1991) Rádióbemondó: 1990. oktöber 25-e csütörtök Rádióbemondónő: A Minisztertanács Horváth Balázs elnökletével tartott ülésén úgy döntött, hogy ma éjféltől a normál benzin litere 56 forint, a 92-es superé 59 forint lesz. A bejelentés hírére Budapesten taxisok tömegei követelik az áremelés visszavonását. A fővárosi hidakat eltorlaszolták. A rendőrség kéri, hogy a budapestiek lehetőség szerint kerüljék el a hidakat. BŐVEBBEN » | ||
| Bosszú Gyömrőn 1992 Egy névtelenséget kérő gyömrői asszony: 1945 után több sírt is feltártak. Rátaláltak többek között egy fiatalemberre, Zambelly Bélára, aki korábban itt, a gyömrői községházán dolgozott. Őt például elevenen temették el. Volt olyan, akit a kivégzés után bedobtak egy kútba. Ezek a gonoszok ilyen különös, kegyetlen és embertelen dolgokat műveltek. I. rész: 52'53” II. rész: 51'59” BŐVEBBEN » | ||
| Zsarolás vagy alku (48'40” / 1992) 1957. szeptember 4-én Kádárék nagygyűlést rendeztek a Sportcsarnokban, ahol az 56-os eseményeket ellenforradalomnak minősítették. A nagygyűlés a szokásos forgatókönyv szerint zajlott. Meglepetést csak az a nyilatkozat okozott, amit a magyar írók nevében Fodor József olvasott fel. Idézzünk fel ebből néhány mondatot: „Ma már világosan látunk. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány fellépése és a szovjet csapatok segítségül hívása az egyre jobban kibontakozott véres ellenforradalom veszélyét hárította el országunk felől.” Ezen az estén Fodor József 170 olyan magyar író és költő nevét olvasta fel, akik támogatták a nyilatkozatot. Később ez a szám néhány nap múlva 222-re emelkedett. De vajon ezt a nyilatkozatot valóban aláírta Németh László és Szabó Lőrinc, Tamási Áron és Galgóczy Erzsébet, Illyés Gyula és Füst Milán, Örkény István és Weöres Sándor, és több mint kétszáz társuk? Cseres Tibor: Amikor meghallottuk ezt a hírt, akkor ott volt az Írószövetségben Mesterházi Lajos és Illyés Gyula is. Németh Lászlónak az volt a véleménye, hogy legjobb lenne, ha kollektívan öngyilkosságot követnénk el. Azért mentem el néhány íróhoz és költőhöz, hogy megkérdezzem: valóban aláírta-e a nyilatkozatot? BŐVEBBEN » | ||
| A Kádár-villa titka (40'47” / 1993) Kádárék házvezetőnője: Voltak nekik tyúkjaik... tizenöt... Mindig a terraszról dobálták ki a hulladék kaját nekik. A főnök szoktatta rá őket ...csak úgy jöttek oda. Főleg kenyérhéjat vagy krumplihéjat kaptak... Friss tojásuk mindennap volt. Este meg ők zárták be az ólba a tyúkokat. Volt nekik óljuk... Levágni a tyúkokat nem lehetett soha. Eltemették őket... BŐVEBBEN » | ||
| Rómeó élete és halála (53'02” / 1993) Rómeó élettársa: Amikor megtudtam, hogy HIV fertőzött vagyok, én nagyon boldog voltam. Mert egyforma lehettem azzal az emberrel, aki betölti az életemet, aki a mindenem. BŐVEBBEN » | ||
| Az átvilágító átvilágítása (1994) Kisebb zűrzavar támadt 1994. április 5-én az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága ülésén, amikor az úgynevezett „átvilágító” bírákat hallgatták meg. A zavart az okozta, hogy alá kellett írniuk egy nyilatkozatot, hogy nem vettek részt olyan ítélet meghozatalában, amelyet a törvények alapján 1989 és 1992 között semmissé nyilvánítottak. Végül is a négy bíró közül az egyik visszalépett, s csak három vállalta az aláírást. Többek között dr. Eigner József is. BŐVEBBEN » | ||
| Apám a király (40'53” / 1996) Habsburg Ottó beszél édesapja, IV. Károly, az utolsó magyar király életéről. Elmondja többek között, hogy Ferenc József, „az öregúr” nagyon tisztelte, ha az édesapja őszinte volt. Nem haragudott ezért. BŐVEBBEN » | ||
| Hat évre ítéltek tévedésből (41'05” / 1997) Pusoma Dénes: Hat évet kaptam. Hat évet! Még emlékszem rá, Fecz bíró úr adta ki nekem a hat évet. Kemény hat év lett volna, ha nem jönnek rá, hogy tényleg ártatlanul szenvedek. Két évnél többet ültem. Hiába mondtam, hogy nem én öltem meg a nénikét. BŐVEBBEN » | ||
| Kéthly Anna az ENSZ különbizottsága előtt (53'54” / 1997) Kéthly Anna: 1950-ben tartóztattak le Rákosiék. Ezt követően négy évig bírói ítélet nélkül tartottak fogva. Végül is 1954-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. Később – a nagy nemzetközi tiltakozás miatt – elhagyhattam a börtönt, de továbbra is rendőri felügyelet alatt álltam. BŐVEBBEN » | ||
| Először a lélek hal meg (52'26” / 1999) A 82 éves férj mondja Alzheimer kórban szenvedő feleségéről: Sajnos már nyolc év óta megy ez nálunk. A feleségem most már azt sem tudja a lakásban − ahol már negyven éve lakik −, hogy hol van a WC. Mosakodni sem tud. Nekem kell mosdatni. Nekem kell mosni, nekem kell főzni. Így éljem le az életemet? Nappal zárni kell az ajtót, mert elmegy. Délután ötkor már azt mondja, hogy menjünk haza, holott otthon van, de menjünk haza. BŐVEBBEN » | ||
| Kistarcsa fogságában (53'27” / 2001) Borenich Péter riportja Borenich Péter: Hogyan éltek a kistarcsai munkatáborban? Beke Anna: Hogy mi nem verekedtünk nap, mint nap, az egy csoda volt. Tessék elképzelni volt, amikor nyolcvanan laktunk egy szobában. Lemértük az ágynak a szélességét. Egy méter négy centi volt. Abban kellett aludni három embernek. Valami förtelmes volt. A sintér által összeszedett kutyák sem élnek úgy, mint mi éltünk Kistarcsán. BŐVEBBEN » | ||
| Körmendy László, a Magyar Rádió főbemondója (53'24” / 1991) Körmendy László: Aztán jött a katonaság. 1944 nyarán a frontra vittek volna ki. Kijutottam Galíciába, de ott megbetegedtem és negyven fokos lázzal visszaküldtek a szatarovi tábori kórházba. Elindultam posztóruhában, persze csak úgy gyalog. Nagy meleg volt. Ballagtam ott az országúton, amikor hallom, hogy egy lovaskocsi jön mögöttem. Egy gyalogos zászlós ült a kocsin. Tisztelegtem neki. A zászlós nagyon kedvesen leszólt, hogy hova mész? Mondom neki, hogy megyek a szatarovi tábori kórházba. Azt mondja: én is oda megyek. Gyere ülj fel, elviszlek. Felültem és bemutatkoztam neki. Nézem az arcát és mondom neki, hogy zászlós úr, de ismerős vagy nekem. Valahol én már téged láttalak. Azt mondja ne is mondd, engem mindenki megismer. Én vagyok a zongorista az egyik Víg utcai nyilvános házban... az egyik kuplerájban... BŐVEBBEN » | ||
| Besúgtak a barátaim (53'06” / 2002) Borenich Péter: Gondolta, hogy ennyi ügynöki jelentés lesz Önről a Történeti Hivatalban? Baranyai Tibor: Nem gondoltam volna. De hogy őket egy szociáldemokrata szabósegéd ennyire érdekelte... hát mondjuk nem örülök neki, de tudomásul veszem, hogy ez így volt... Így éltünk Pannóniában... BŐVEBBEN » | ||
| Dopping botrány (1998) Amikor 1988 őszén megérkeztek az első hírek a szöuli olimpiáról, hogy két súlyemelő, Csengeri Kálmán és Szanyi Andor is doppingolt, sokan feltették a kérdést: hogyan fordulhatott ez elő, hiszen a kiutazás előtt a szakmai és politikai vezetők, sőt a versenyzők is fogadkoztak, hogy hazánkat nem érheti ilyen szégyen. Megvártam, hogy mindenki haza érkezzen az olimpiáról, majd magamhoz vettem a magnómat és elindultam riport körutamon. BŐVEBBEN » | ||
| Útvesztők (36'48” / 1979) A balesetben elhunyt testvére: Jó volt, csak eleven volt. Borzasztóan dolgos volt. Hajtotta a világot piszkosul. Lehet, hogy arra fizetett rá. Gyerekük nem volt. Ő csak a pénznek élt és a malacoknak. A feleségét sem szerette úgy, mint a malacokat. Ugye Zsuzsika? Gyere már ide... te voltál a felesége.... BŐVEBBEN » | ||
| A hűségnyilatkozatot nem írtam alá (52'06” / 1990) Borenich Péter dokumentumműsora Somogyi Jenő volt ezredparancsnokkal Somogyi Jenő: Volt egy ember, akit nagyon összetört a börtön, ez a Zelk Zoltán volt. Ő hangosan sírt, és olyanokat mondott, hogy a pártom kitaszított, a pártom elhagyott. Mondtam neki, hogy hagyd a pártod az ördögbe! Az a fontos, hogy innen egészségesen kikerüljünk. Ha majd innen kikerülsz, akkor tudod majd rendezni a pártoddal az ügyeidet. Mert akkor ott a túlélés volt a legfontosabb. Többbször találkoztam Farkas Mihállyal, meg a fiával, Farkas Vladimirral is. Ők nagyon sokat veszekedtek egymással. Csúnyákat kiabálhattak. Hogy miket, azt nem tudtam, mert oroszul üvültöztek egymással. És láthatóan rossz viszonyban voltak. Végülis elérkezett 1960 április 2-a. Az egyik őr beszólt, hogy amnesztia van. Azt az örömöt, ami kitört rajtunk... Sírtunk, boldogok voltunk. Délután engem is kiengedtek. Mi odabent azt képzeltük, hogy a kinti világ olyan, mint ahogy mi otthagytuk. Mindenki a forradalommal rokonszenvezik. És hogy mi szabadsághősök vagyunk. Mindenki tisztelettel tekint ránk. Beültem egy taxiba. Furcsán néztem ki, mert egy rendfokozattól megfosztott katonaruhában voltam. A sofőr nagyon furcsán nézegetett. Mondtam neki, hogy a börtönből jöttem. Azt kérdezte, hogy mi az gyilkolt? Mondtam neki, hogy nem, a forradalomban vettem részt, azért ítéltek el. Azt mondta: na látja, kár volt hőbörögni. Most mire mentek? Minden maradt a régiben. Az oroszok itt maradtak, kár volt az egész. Nekem valahogy olyan rosszul esett ez. Én úgy gondoltam, hogy 56-ban nemcsak magunkért, hanem mindenkiért harcoltunk. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy mindig a győztes mellé állnak az emberek... BŐVEBBEN » | ||
| Zsákutca (36'16” / 1980) Apa: Szereted apukát? Vagy nem szereted? Na most mond meg. Ha azt mondod, hogy nem szereted, akkor apa nagyon ritkán jön. Ha most azt mondod, hogy szereted, akkor apa gyakran jön. Na most jöjjek, vagy ne jöjjek? Fiú: (félszegen) Nem tudom... Apa: Na most hogyan legyen. Jöjjek, vagy ne jöjjek? Fiú: Ne gyere. Apa: És miért ne jöjjek? Nem szereted apukát? Fiú: (Nem válaszol) Apa: Végső fokon van két gyerekem. Mi örömöm van bennük? Semmi... Fizetem a gyerektartást, havonta egyszer elmegyek és felidegesítem magamat... Nagyon szerettem a családomat... és elveszítettem a két gyermekemet. Elment az élettől is a kedvem... BŐVEBBEN » | ||
| A kenguru galeri (42'38” / 2004) Részletek a Belügyminisztérium III-as Csoportfőnökség anyagaiból Borenich Péter tényfeltáró dokumentumösszeállítása Borenich: 1967-et írtunk. Házibuliztunk, csajoztunk, lemezeket cseréltünk, filmeket néztünk, az Egyetemi Színpadra jártunk és sokat vitatkoztunk új, megjelent novellákról, regényekről. Kerestük helyünket a világban. Különböző létszámban hetente egyszer találkoztunk valamelyik belvárosi sörözőben. A körülbelül 25-30 fős társaságban volt kezdő költő: Márió; akkor induló énekes-zenész: Cseh Tamás; a szárnyait bontogató humorista: Markos György és sok más, világmegváltásra kész fiatal. És négy besúgó. Ez utóbbit akkor tudtuk meg, amikor a Történeti Hivataltól megkaptuk a több, mint négyszáz oldalas anyagot, amelyet a BM III-as Csoportfőnöksége készített rólunk. Ebben különböző dokumentumok vannak: besúgói jelentések, telefonlehallgatások jegyzőkönyvei, utcai követések jelentései és egy úgynevezett bomlasztási terv is, amely szerint fel akarták oszlatni a csoportot. Ezekből válogattam. BŐVEBBEN » |