Panni: Itt maradsz egyedül!
Rózsi néni: Van még fakanál, fogd meg és verjél...
Panni: Nem vagy már anyám.
Rózsi néni (sírva): Ugye, már érthető, hogy miért akartam meghalni...
1988-ban két magyar súlyemelőről is kiderült, hogy doppingolt. Annak ellenére, hogy a kiutazás előtt mindenki fogadkozott: hazánkat nem értheti ilyen szégyen.
Az Alzheimer-kór az értelmi, a szellemi leépülésekhez vezető állapot egyik formája. A 65 év felettiek tíz százalékát érinti ez a betegség. A lélek előbb múlik el, mint a test.
1945 után több sírt is feltártak. Volt olyan, akit a kivégzés után bedobtak a kútba. Ezek a gonoszok ilyen különös, kegyetlen és embertelen dolgokat műveltek.
A totócsalók tizenhárom megyében működtek. A bűncselekményben több, mint kétszáz labdarúgó és tizenhárom játékvezető vett részt.
A Bíróság hét évi szabadságvesztésre ítélte az apát lánya sérelmére elkövetett erőszakos közösülés bűntette miatt.
- Amikor megtudtam, hogy HIV fertőzött vagyok, én nagyon boldog voltam, mert egyforma lehettem azzal az emberrel, aki betölti az életemet, aki a mindenem.
25 fős társaságunkban volt négy besúgó. Ez akkor derült ki, amikor megkaptuk a Történeti Hivataltól a több, mit négyszáz oldalas anyagot.
A bíró felolvasta a halálos ítéletet, aztán átadták őt a hóhérnak. Szegény a Himnuszt énekelte egészen addig, amíg a kötél a torkát el nem szorította.
Habsburg Ottó beszél édesapja, IV.Károly, az utolsó magyar király életéről. Elmondja többek között, hogy Ferenc József, „az öregúr” nagyon tisztelte, ha apja őszinte volt. Nem haragudott ezért.
Az oroszok valamennyi lengyel tisztet közvetlenül közelről, tarkólövéssel, pisztollyal lőtték le. Előtte a kezüket szovjet gyártmányú kötelekkel kötözték hátra.
Cseres Tibor: Ott volt az írószövetségben Mesterházi Lajos és Illyés Gyula is. Németh Lászlónak az volt a véleménye, hogy legjobb lenne, ha kollektívan öngyilkosságot követnénk el.
– Ma, 1989-ben is halálra ítélné Nagy Imrét?
– Ma is elítélem. Hogy halálra ítélném-e, azt nem állítom. De ő bűnös volt.
Kemény hat év lett volna, ha nem jönnek rá, hogy ártatlanul szenvedek. Két évnél többet ültem. Hiába mondtam, hogy nem én öltem meg a nénikét.
Az ágy szélessége egy méter három centi volt. Azon kellett aludni három embernek. A sintér által összeszedett kutyák sem élnek úgy, mint ahogy mi éltünk Kistarcsán.
A Néró nevezetű főhadnagynak akkora tenyere volt, mint egy lapát. Magas, erős tag volt. Ütött engem is, mert kivittem a határon a sógort, meg a sógornőmet. Összevissza vertek.
Azonnal menjen végig az ajtóig - hangzott a parancs. Elindultam. A folyosón kétoldalt álló „Kádár huszárok” - mert így hívtuk ezeket a szürke egyenruhásokat - hatalmasakat vágtak rám gumibotjaikkal. Valódi vesszőfutás volt.
Nézze! Volt úgy, hogy egy teherautó azért ment fel Pestre és tett meg közel 400 kilométert, mert odafönt egy illetékesnek trágyára volt szüksége. Persze a kertjében a fű így szebben zöldell. De volt itt fekete építkezés is. Közpénzek vándoroltak illetéktelen zsebekbe.